Autómentés Tiszaújváros – történetek a 35-ös út mellől

A “mi történik, ha…” kérdésekkel senki sem szeret foglalkozni. Mégis, Tiszaújváros utcáin és a 35-ös főút környékén minden nap születnek apró történetek, amelyeknek a középpontjában egy lerobbant autó, egy ideges tekintet, és egy tréler áll. Ez itt egy ilyen történetblog-bejegyzés: három eset, három külön időpont, három külön hangulat – közös bennük, hogy a vége mindig a megkönnyebbülés mmert itt az autómentés Tiszaújváros autómentő.

---

1. Fehér köd, narancssárga villogó – ipari kapu hajnali fél öt

Hajnal van, a város még alszik. Az ipari negyed felől pára ül a földre, a Tisza felől finom, hideg levegő érkezik. A telefon csörög: “Váltóhiba, az Ipari út 7-es kapujánál ragadtunk. Tudnak jönni?” A hangban nem pánik, inkább a műszakváltás előtti feszültség. Ilyenkor a legnagyobb érték a gyors kiérkezés – nem csak az autóért, a beosztásért is.

Megérkezem. A narancssárga villogó fénye megtöri a hajnalt, a biztonsági őr integet, hogy álljak félre a teherforgalom elől. Első a helyszínbiztosítás: vészvillogó, két kúp, egy rövid kézjel az érkező kamionnak. A sofőr középkorú férfi, kezében termosz, a műszakra készül, csak az autója nem. Rükverc helyett csattanás, kézifékkel tartja a kocsit. A váltókar holtjátéka túl nagy. Ilyenkor nincs heroizmus: szakszerű felmérés, majd kíméletes felrakás.

Az autó alacsony hasmagasságú – toldó rámpát teszek, csökkentem a dőlésszöget. A csörlő finoman húz, a kormányzárat kioldjuk, a heveder a gyári pontokra kerül. Két perc fénykép, mert a későbbi biztosítói ügyintézés hálás a pontos dokumentációért. A sofőr kérdez: “Bent hagyhatom a laptopot?” – Persze, csak az értékeket vegye ki a kesztyűtartóból. Úti cél: a megszokott szakszerviz a város másik felén. Mire világosodik, az autó már az emelőn, a sofőr meg időben a műszakban. “Köszönöm, megmentette a napom” – mondja. Ilyenkor érzem, hogy az igazi termék nem a tréler, hanem a nyugalom.

---

2. Nyári délután a Tisza partján – egy kombi és a fű

Kora délután, júliusi meleg, a vízparti parkoló tele. A telefonban nevető, majd hirtelen komollyá váló hang: “Nem nagy ügy, csak kicsit besüllyedtünk a füvön… tulajdonképpen el sem indultunk.” A puha talaj a parton olyan, mint a jég: látszatra szilárd, valójában alattomos. A helyszínen egy családi kombi áll a vízszinthez közel, a jobb hátsó kerék félig a gyepben. A sofőr legyint: “Egy tologatás, és kész.” A tologatás ilyenkor tilos – könnyű féltenni a futóművet és a lökhárítót.

Előkészítés: alátétlemezek, kerékékek, csörlőkötél két lépcsővel. Nem erőből, hanem geometriából dolgozunk: kivezetjük a hátsó tengelyről a terhet, hogy ne kaparjon. A gyerekek csodálkozva figyelik, ahogy a kocsi centiről centire feljebb kúszik a rámpán. A sofőr homlokán gyöngyözik az izzadság – nem a hőfoktól, inkább a félelemtől, hogy valami nagyobb kár lesz. De nincs. Sérülésmentes kiemelés, takarítás a nyomhagyásnál, majd a parkoló kijáratáig szállítás.

A végén rövid tanácsadás: “Ha legközelebb füvön parkolnak, állás után nézzék meg a talaj szilárdságát; ha billeg, inkább menjenek beljebb a sóderes részre. És legyen a csomagtartóban két kis gumi alátét – aranyat érnek.” A család bólogat. A gyerekek szerint a tréler menőbb, mint bármelyik tűzoltóautó. Én meg örülök, hogy nem vált csörlőzős kaland rémtörténetté.

---

3. Éjszakai hívás a 35-ösről – “elfogyott… téves tankolás… vagy mindkettő?”

Éjfél után, csendes város. Tiszaújváros ilyenkor lenyugszik, de a 35-ös főút sosem alszik. A hívás kusza: “Megállt. Nem indul. Lehet, hogy… rossz üzemanyagot tettem?” Az üzemanyaghiba az a kategória, aminél többet árt a kapkodás, mint amennyit használ. A legrosszabb, ha valaki újra és újra indítózik, és az idegen anyag végigjárja a rendszert.

A leállósávban találkozunk. Az elakadásjelző háromszög kint, a mellény villan. Az autó benzines, a blokkban mégis dízel szag. A tulaj elismeri: “Siettem, elnéztem a pisztolyt.” Ez nem szégyen, csak helyzet. Ilyenkor nincs helyszíni hősködés, nincs „szívjuk le és lesz jó” a sötétben. Szállítás szakszervizbe, ahol ellenőrzött körülmények között tisztítják ki a rendszert. Felrakjuk, rögzítjük, a fotódokumentáció kész, a papíron külön jelzem: téves tankolás, indítás nem javasolt. A tulaj még mindig magát okolja. Mondok egy mondatot, amit ilyen esetekben mindig: “A jó döntés most az volt, hogy megállt és segítséget hívott.” Mert valóban: ezzel mentette meg a motorját.

Hajnal felé jár, mire hazaérek. A városra ráborul a reggel. A narancssárga villogó lekapcsol, de a tudat, hogy három különböző család, sofőr, műszak, nap visszakerült a saját pályájára, még sokáig velem marad.

---

Kulisszatitkok és tanulságok – röviden, őszintén

• A legfontosabb szerszám a helyismeret. Tiszaújvárosban a part menti parkolók, az ipari kapuk, a szűk rámpák és a súlykorlátozások ismerete sokszor többet ér, mint bármelyik csörlő.

• Biztonság mindenek előtt. Háromszög, mellény, vészvillogó – nem udvariasság, kötelező. Éjjel különösen.

• A kíméletesség hosszú távon olcsóbb. Toldó rámpa, alátétlemez, dőlésszög-csökkentés: egy plusz perc a helyszínen, mínusz egy fényezés a műhelyben.

• Dokumentálj. Két fotó indulás előtt és kettő érkezéskor – a biztosító hálás lesz, te pedig nyugodtabb.

---

Mit vigyél magaddal, ha Tiszaújvárosban autózol?

Egy kis mentőcsomag csodákat tesz: láthatósági mellény minden utasnak, elakadásjelző háromszög, kesztyű, elemlámpa, pótkerék vagy defektjavító, emelő, kerékkulcs, bikakábel. És még két apróság: telefonos töltő (power bank), valamint egy kártya a csomagtartóban a legfontosabb elérhetőségekkel. Amikor baj van, az idő a legdrágább.

---

Zárszó – a nyugalom ára

Az autómentés Tiszaújváros nem csak egy szolgáltatás. Olyan pillanatok összessége, amikor valakinek hirtelen összeszűkül a világ: csak a leállósáv, a villogó, a tanácstalanság van. És jó, ha ilyenkor jön valaki, aki tudja a rutinokat, ismeri az utcákat, és nem csak trélert, hanem biztonságot is hoz. A fentiek három apró története ugyanarról szól: a szakma lényege a türelem, a pontosság és a kíméletes megoldás. Ha így dolgozunk, a nap végén mindenkinek jut egy perc levegő – még a 35-ös főút mellett is.

Ha itt tartasz az olvasásban, tedd meg a jövőbeli önmagadnak azt a szívességet, hogy elmented az autómentő számát a telefonodba. A legtöbb történet úgy ér véget, hogy “jó, hogy időben hívtam”. A következő lehet, hogy a tiéd lesz – és remélhetőleg ugyanilyen gyorsan, csendben, megnyugtatóan zárul.

Oldal: autómentés Tiszaújváros
Autómentés Tiszaújváros történet - © 2008 - 2025 - automentestiszaujvaros.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat